2016. április 8., péntek

TALÁLKOZÁSOM (fiatal sportolók edzőinek, szüleinek ajálva!)

Találkozásom.

Kora tavaszi napsütéses napon saját tempómban ballagtam a Moszkva téren (mindenki tudja, hogy hol jártam), mikor meglepetés szerűen egy nyúlánk, jól öltözött fiatal srác udvariasan megszólított. Megkért, hogy legyek szíves vegyek neki egy doboz cigarettát, és nyújtotta felém a kiszámolt nem kevés összeget. Mint elkötelezett dohányzás elleni, reflexszerűen el akartam utasítani kérését, de a hang megakadt a torkomon, mert az agyamban egy millió kérdés kergette egymást, és magamat is meglepve elvettem a pénzt. Úgy éreztem, hogy a szituáció nem átlagos eset, úgy ítéltem meg, hogy ettől az intelligens fiataltól többre is telik egy hálás köszönömnél.
Átadtam a doboz cigarettát és együtt haladva tovább megdöbbentő dolgokat tudtam meg róla. (A facebookon ilyenkor szokott megjelenni a kíváncsiaknak, hogy egy megosztásért megmondom.)
-          ­Mond, mióta dohányzol? Tudnod kell, hogy lelkiismereti meggyőződésem ellenére vettem neked cigit.
-          Csak néhány hete, kellett valami, s én az alkohol helyett a cigarettát választottam.
-          ????  Miért, történt valami megrázó az életedben?
-          Gyerekkorom óta kosárlabdázom, minden korosztályos válogatottnak a tagja voltam, most 17 évesen az ifi válogatottnak is. Néhány hete abba kellett hagynom a kosárlabdázást, mert a rengeteg zsákolástól tönkre ment mindkét térdem.

-          Hogyan fordulhatott ez elő?

-          Klubomban is és a válogatottban is az edzés jelentős részében kötelező volt a zsákolást gyakorolni.
-          (A dilettáns.) Nem mindegy, hogy csak biztosan behelyezed a gyűrűbe a labdát, zsákolás helyett?
-          Nem, az nem elég látványos a közönségnek tetsző játékra készítettek fel minket.
-          Mással is előfordult hasonló a környezetedben?
-          Persze, többeknek előbb, vagy utóbb, de volt már hasonló sérülése.
-          Nem volt sportorvos, aki időben közbeavatkozhatott volna, ha már az edzőid nem érzékelték, hogy túlterhelnek?
-          De volt orvosunk, de az edzéseken nem vagy csak ritkán láttuk. El kellett menni hozzá, ha valami bajunk volt. Az ilyen fájdalmakkal, mint az enyém nem igen panaszkodtunk, mert akár a válogatottból is kikerülhetett, aki hosszabb időre lesérült.
-          De hát ez hogyan eshetett meg?
-          Mindenki nagyon szeret játszani, és ezért sokszor összeszorítjuk a fogunkat, és mindent megcsinálunk, mert bízunk az edzőinkben?
-          S most ezért kezdtél el dohányozni? Csalódtál az edzőidben? Magadra hagytak?
-          Igen, de nem komoly, nem akarok sokáig dohányozni, de kellett valami, ami csökkenti a bennem lévő elkeseredést, meg a cigi a feszültségemet is csökkenti. Az edzőimben is csalódtam, de senkinek sem volt kivétel, mindenki csinálta, amit kellett. Magamban is csalódtam, hogy nem bírtam végig csinálni azt, amit a többiek.
-          De nem lehet ez az egyetlen megoldás nincs, akihez fordulhatnál, hogy kibeszéld magadból a problémádat?
-          Nem igazán szeretnék mást is terhelni saját dolgaimmal, most önnel beszélek róla először.
(Elváltak útjaink, de még egy utolsó párbeszédre szükségem volt)
-          Megértelek, deja vu érzésem van, ezért kérlek, minél hamarabb keress más megoldást a cigaretta helyett, akár vegyél erőt magadon, és fordulj valakihez segítségért.
-          Biztos lehet benne, hogy egy hónap múlva nyoma sem lesz a cigarettának, ígérem!


Konklúzió.

Nagyon megérintett az eset.
Hónapokig tartott, míg részben eljutottam a sokrétű tanulság átgondolásán, és érettnek találom a véleményemet, hogy megosszam mással is az általam tanulságként feldolgozott gondolataimat.
Nem kérdőjelezem meg a srác mondatait, a kosárlabdához nem értek, de az ő története sok ismerős történetet hozott felszínre saját sportágamban.
A fiatalember esetéhez csak annyit, azoknak, akik a kosárlabdát csak nézni szokták, hozzám hasonlóan.
Ez a srác volt vagy 190 cm (17 évesen), a karja hossza legyen kb. 50-60 cm, a nyaka, feje együtt minimum 30 cm, ha felnyújtja a karjait függőlegesen, akkor feltételezésem szerint 30-40 cm-el növeli a magasságát, azaz 210-220 cm magasan tarthatja a labdát. A gyűrű centiméterben 3 méter 5 cm magasan van, ha ebbe a gyűrűbe felülről be kell vágni a labdát ehhez tisztességes emelkedésre van szükség. Ha jól számolok minimum 70-80 centiméteres emelkedésre van szükség, hogy zsákolni tudjon. Maximális elismerésem, aki ezt tudja, de vissza is kell érkezni, szabadesésben. Erről ennyit, akinek van, kedve kiszámolhatja, milyen erővel érkezik vissza a sportoló a talajra, és azt hogyan csillapítja?

De hogyan néz ki az utánpótlás életkori sajátosságok figyelembe vétele a kerékpárosok felkészítésében.

Erről nyugodtan leírhatom, hogy a jelentős többségében sehol. S miért nem tartok attól, hogy valaki ír erről a kérdésről egy kontra tanulmányt? Azért nem tartok ettől, azt is beleszámítva, hogy jelenleg sajnos nem lehet rálátásom az egész ország minden egyesületére. Mégis miért vagyok ilyen magabiztos? Elsősorban azért, mert nem működik a gyerekeknél semmiféle objektív vizsgálati, vagy szűrővizsgálati rendszer.

Aki ismeri a fejlődésélettant, az tisztában lehet vele, hogy pl. egy 13-14 éves gyerek, hányféle élettani, antropológiai változáson esik át felnőtt koráig.
Mi az, ami nálunk szinte minden edző számára ismeretlen fogalom, a biológiai életkor ismerete. Számos országban a 15-16 éveseknek nem adnak sportorvosi engedélyt, amíg nem rendelkeznek biológiai életkort meghatározó szakorvosi véleménnyel. Ez nem csak kukacoskodás, komoly döntések alapja az ilyen vizsgálati eredmény. Például van, akit a dokumentum tartalma alapján, vissza, vagy feljebb sorolnak egy korosztállyal.
Talán ezt nem kell részleteznem, hogy miért? *
Az utánpótlásnak több sportágban sem jut sportorvos, aki segítené az edzőket a kritikus nevelési időszakban.

A legritkább a 15-18 év közötti versenyzőknek, az akkreditált teljesítmény diagnosztikai vizsgálat. A pulzusmérés fehér holló az utánpótlás nevelésben, de nem baj, mert alig akad, aki olvasni is tudná a jegyzőkönyveket, és értelmezni az adatokat.
Személyes tapasztalatom, hogy az edzésnapló vezetése sem a versenyzőknél, sem az edzőknél nagy általánosságban nem működik. Kérdezem, akkor mi alapján tudja edző, versenyző, hogy fél évvel ezelőtt hol tartottak a képzésben. Ott tartunk, hogy ha véletlenül nőtt a gyerek, akkor maximum felhúzzuk neki a nyerget. Miközben az edzéseiben jelentős változásokat kell végrehajtani, mert a növekedés több információt hordoz annál, hogy fel kell emelni a nyerget.
Szintén személyes, ez már nem élmény, hanem trauma, hogy évekkel ezelőtt kontinentális csapatba készülő versenyzők közül 4-5 főnél a teljesítmény diagnosztikai vizsgálaton derült ki, hogy még soha életükben nem használtak pulzusmérő órát.
A fentiek csak a jéghegy csúcsa. Most arról ejtenék néhány szót, hogy a fenti hiányosságoknak mi lehet a „hozadéka”.
A legfontosabb, hogy vissza nem fordítható egészség károsodást okozhatunk, ráadásul úgy, hogy a szülők felé csak annyi magyarázattal tartozunk, hogy „nem alkalmas a gyerek erre a sportra”.


A kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények értelmezése a BTK alapján

A bűncselekmény elkövetője

„A bűncselekmény elkövetője csak a kiskorú nevelésére, gondozására vagy felügyeletére köteles személy lehet. E körbe elsődlegesen a kiskorú szülei, a velük azonos jogokat gyakorló örökbefogadók illetve gyámok tartoznak, de ezen túl azon személyek is, akik - például foglalkozásuknál fogva - kötelesek e szabályok és kötelezettségek betartására. Így a tanár, az orvos vagy a sportegyesületben edzőként, dolgozó személy is. Nincs jelentősége, hogy az adott személy állandóan, vagy ideiglenes jelleggel került ebbe a pozícióba, mint ahogy annak sem, hogy e körben kifejezett megbízás alapján tevékenykedik-e.”
.
Ezt a jogértelmezési idézetet azért citáltam ide, mert nagy valószínűség szerint, minden edző, és sportorvos a fentiek ismeretének hiányában dolgozik, de egyszer forduljon csak elő, hogy egy jogban jártas szülő gyermeke olyan sportsérülést szenvedjen, ami csak a gyanút is felveti, hogy edzői, sportorvosi gondatlanságból következett be. A pereknek sorozata indulhat el. A károsodás forrása nagyon könnyen bizonyítható, és mivel az edzők zömének nincs részletes edzésnaplója, így szinte védtelen. Mellékesen megjegyzem, hogy ez a 18-ik évüket betöltött versenyzőkre is igaz, csak a neve változik gondatlan veszélyeztetésre. Nem részletezném, hogy milyen edzői hibák meríthetik ki a különböző jogsértéseket. Mindenki nézzen utána, kezdje el újra tanulni például az élettant!
S, hogy ez mennyire nem délibáb, arra egy korábbi MKSz rendezvényen akaratlanul fültanúja voltam a beszélgetésnek. Nem tudom kik voltak a beszélgető partnerek, de éppen arról beszéltek, nevesítve, hogy ki mindenki perelhetne be egy konkrét edzőt tartós egészségkárosodás okozásáért. Nem egy, egykori szépreményű fiatal versenyző nevét említették.
Mindezek félelmetesen hangozhatnak, de jelenleg nagyon kevesen vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy hozzá nem értés ritkítsa a sorainkat. A véleményem a jelenlegi mezőnyről, gyerekektől az elitig, hogy a versenyzők túl vannak terhelve, és ennek ellenére alul vannak edzve. Sajnos ez a megállapítás külföldi sportbarátaimnak is feltűnt már. Gondolkodást szeretnék ajánlani, és egy kis önvizsgálatot, ha képes rá valaki!
Nos, a kosaras fiú története kapcsán röviden ezek jutottak eszembe a hazai kerékpáros életben tapasztaltak kapcsán.


 
2015-04-27                                                                      



Ui.:
*
Friss példáról számolhatok be. 2015-ös Richmond-i országúti kerékpáros világbajnokságon az ifjúsági korcsportban (17-18 évesek) osztrák győzelem született. A győztes korosztályában első éves Felix Gall (1988.02.27) lett. Maga ez a tény alátámasztja azt a véleményemet, hogy a terheléseket mindig a biológiai életkornak megfelelően bátran kell alkalmazni. Első éves ifiként 5 (első éveseknek 3 a gyakorlat), többnapos versenyt ment, nem volt győzelme, de szorgalmasan gyűjtögette a különböző megkülönböztetett mezeket.

2015-12-11                                                                           ILLÉS Cycling