Kerékpáros élet az NDK-ban a ’70-’80-as években. Radfahren Das Leben in der DDR in '70 -'80 ist.

Kerékpáros élet az NDK-ban a ’70-’80-as években.

Radfahren Das Leben in der DDR in '70 -'80 ist.

Wolfgang Lötzsch

 

Ez a rendhagyó visszaemlékezés egy kerékpár versenyzőről, akit az évszázad tehetségeként emlegetnek.

Az időszak, amiről az alábbiakban szó lesz az Én korosztályom, verseny, és edzői tevékenységem alatti életéről szól egy kiragadott példán keresztül, de erre az útra bárki „rátévedhetett” akár minden ok nélkül.

Wolfgang Lötzsch életéről még napjainkban is kötelező beszélni, mert a történelemkönyvekből kimarad, és szükséges, hogy a mai kerékpárosok szerezzenek tudomást az elkötelezettségről a sport iránt.

Wolfgang Lötzsch egy hazai versenyen

Wolfgang Lötzsch 1952-ben született Chemnitzben (Karl-Marx-Stadt). Gyermek, és ifjúsági sportiskolát végzett, a két későbbi befutott labdarugóval, Joachim Müllerrel és, Gerd Schädlichel. Az NDK kiváló kiválasztási szisztémája már 12 évesen kiemelte a többiek közül. Ettől kezdve mindent megnyert ahol csak elindult a Karl-Marx-Stadt egyesület színeiben.

1972 a sorsdöntő fordulat.

Ekkor 19 évesen kezdődött hosszú kálváriája. Az egyes források különbözően számolnak be az eseményről. A tény, hogy eredményei alapján az olimpiai csapatba nyert delegálást. Ám azt a minősítést kapta, az illetékes politikai szervtől hogy „politikailag nem világos”. Ezt a bélyeget azután kapta miután visszautasította a SED (Német Szocialista Egységpárt) belépési „felkérését”. Még ez év márciusában kizárták klubjából, edzője Werner Marschner mellette való állhatatos kiállása ellenére. Mivel kizárták a kiemelt egyesületek egyikéből, ez azt jelentette, hogy más kiemelt egyesület sem foglalkoztathatta. Gyakorlatilag visszaminősítették az amatőr sportolók közé. Ez még állhatatosabbá tette, a Motor Ascota Karl-Marx-Stadt amatőr egyesületben folytathatta a kerékpározást, mindenféle támogatás nélkül. Kerékpárját is

                                                                  A SED logója

sajátmagának kellet összerakni, sokszor barátai által juttatott alkatrészekből

Mindezt alapos Stasi¹ felügyelet mellett tehette, ám ez most még nem zavarta. Mindezen hátrányok ellenére 1973-ban, és 1974-ben is bajnok lett 4000 m egyéniben, ezen kívül 1974-ben a klasszikusnak számító országúti presztízs versenyt az „Around Berlin”-t is megnyerte. Most már nem kis zavart okozott az NDK sportvezetésének, akik nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy egy „gyári amatőr” versenyző minden támogatás nélkül sorra nyeri a versenyeket az agyon menedzselt válogatott versenyzők előtt.

1976, a példátlan eset, és a szankciók szigorítása.

1976 a montreali olimpia éve. Az NDK kerékpáros válogatottja klimatikus edzőtáborokkal, magas teljesítményt segítő táplálkozással, és hát ma már tudjuk, hogy egyéb, illegális módszerekkel készül az olimpiára. Lötzsch otthon a hóban, hidegben a kisebb hegyek közé sorolható szász lankákon készül.

Eljött a minden világverseny előtti szokásos válogató verseny. S megesett a nagy blama, amire senki sem számított Wolgang Lötzsch nyerte a válogató versenyt. Nyilvánvaló lett volna, hogy Ő legyen az elsőszámú jelölt az Olimpiára, de nem az NDK-ban. Minden tájékoztatás, bel-, és külföldi felháborodás ellenére minden magyarázat nélkül kimarad a csapatból.

Azért, hogy neve legyen a gyereknek a legfelsőbb utasításra ki kellett találniuk az illetékeseknek valami indokot. Az eddigi szabályokban, törvényekben nem találtak, így hát megalkották az un. Lex-Lötzsch szabályt, amelynek az volt a lényege, hogy BSG (amatőr státusz ahova száműzték), sportoló nem lehet a válogatott tagja, és eredményét nem kell figyelembe venni a csapatkijelöléskor. Ezt a szabályt, és még sok egyebet az NDK sporttörténelmében, Manfred Ewald² nevéhez kötik.

Ezekben az években már egyre több nyugati ország nyitott külképviseletet Berlinben, így a Német Szövetségi Köztársaság is. A külképviseleten keresztül Peter Pragal a Süddeutsche Zeitung újságírója az egyre szorosabb Stasi jelenlét ellenére felvette a kapcsolatot a versenyzővel. Az újságíró tisztában volt vele, hogy irodája be van poloskázva, mégis itt bonyolították le az interjút. Ezzel kb. egy időben egy Mr Wegner (valószínű nem az igazi neve), azt ajánlotta, a mindenképpen súlyosabb retorziókra számítható versenyzőnek 20.000 DM szánnak rá, hogy hamis útlevéllel nyugatra távozhasson. A 20.000 DM-ből 10.000-et Ő kapott volna. A S.Z. cikk megjelenése után, mint az várható volt minden eddiginél szorosabb megfigyelés következett, amiben 50 fizetett Stasi ügynök, és mintegy 200 „önkéntes” besúgó követte minden lépését. Köztük legjobb barátja küldte róla a legtöbb jelentést. (A névről nem lelhető fel említés.)

Rund um Berlin közben

Exkaláció.

A történtek után, és Wolfgang teljesen nyugodt viselkedése annyira felbőszítette a hatalmat, hogy 1976, december, 3-án éjjel két személy jelent meg lakásán igazoltatás céljából. Wolfgangot elönti a düh, és kifakad: „Ez jellemző az NDK-ra, hogy a polgároknak nincs joguk, „minden szar ebben az országban”. A népi rendőrség természetesen letartóztatja, majd másnap közlik vele, hogy miért: „az állam rágalmazása” miatt.

                        10 hónapig a Stasi jelképét kellett címernek tekintenie

Börtönben.

Lötzsch a hírhedt Kaßbergi Stasi fogolytáborba kerül, számos kihallgatás, 8 m²-es ablaktalan nyáron nyirkos, télen hideg cella jut neki. Ezen kívül napi 20’ séta egyedül, szigorú őrizet mellett. Lötzsch életét nagyon megnehezítette, hogy intenzív edzésből, minden átmenet nélkül semmittevésre kényszerítették, mely a szokásos, nem súlyos, nehezen elviselhető tüneteket okozta nála. Álmatlanság, szapora szívdobogásérzés, izomfájdalom és erős kitartó fejfájás gyötri.

Stasi börtöncella

Csaknem három hónapos előzetes letartóztatás után 1977-03-18-án közlik vele, hogy a bíróság „az állam rágalmazása”, bűncselekmény elkövetése miatt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. A fellebbezést elutasították.

Lötzsch , az engedélyezett heti egy levélben többször kérte fogva tartásának javítását, edzéslehetőségek biztosítását Miután vonakodva teljesítették csak kérését. Már az előzetes letartóztatás alatt is szinte hihetetlen fizikai terhelést alakított ki magának, ami 3-5 ezer guggolás, és 400 fekvőtámasz naponta. Ezt úgy osztotta be, hogy egyszerre 1000 guggolást csinált, majd egy órát pihent, ha hagyták. Ilyen adagokat a fekvőtámaszokkal kiegészítve igyekezett tartani kondícióját. Sokadik kérelmező levele után biztosítottak neki egy rozoga ergo métert, ami egy órát sem bírt ki a kondícióját a lehető legjobban karbantartó sportoló alatt. Lötzsch bízva helyes értékítéletében, 1977. április végén levelet ír egyenesen Siegfried Gehler helyi Stasi vezérőrnagynak, és Eirich Mielke miniszternek Berlinbe, hogy engedélyezzék, hogy sportorvosok állapítsák meg, hogy jelenleg, milyen állapotban van, és milyen állapotban lehet szabadulása után. Sportorvosok véleménye szerint szabadulása után képes lesz a börtön előtti teljesítményre. Ez persze nem okozott feltétlen örömet bizonyos körökben.

Élet a Börtön után.

1977-10-03-án szabadul. Szabadulása előtti utolsó Stasi interjú szerint „Lötzsch befejezte az NDK-hoz való negatív hozzáállását, de azt is kijelentette, hogy a negatív kritikáinak továbbra is hangot fog adni”.

Mondani sem kell, hogy szabadulása után is megkülönböztetett figyelem övezte tevékenységét. Ez abból állt, hogy mindössze két utat használhatott edzésre, állandó kísérettel, amit nem az edzőjétől kapott. Kapott viszont eltiltást a versenyzéstől 1979-ig. (Így a messzi távolból nézve teljesen értelmetlen, hogy miért?ILLÉS)

Akik jól ismerték tudták, hogy lesz még nagy versenyen dobogós Wolfgan Lötzsch. Így is lett. 1983-ban ismét megnyerte az „Around Belin” versenyt potom 8, és fél perc előnnyel egyedül. 1985-ben a Berlin-Cottbus-Berlin versenyt, és 1986-ban már, mint Béke verseny keret tagjaként az akkori évek leghosszabb amatőr versenyét nyerte a Prága-Karlovy Vary-Prága 250 km-es szakaszon. (Az akkor érvényes szabályok szerint amatőr versenyzőknek 200 km lehetett a leghosszabb táv. Az ilyen estekben egyedi engedélyt kellett kérni az UCI-tólILLÉS) Nosztalgikuson emlékszik vissza, hogy a még amatőr Induriannal versenyzett, utazott, lakott együtt.

Nagy húzása volt, hogy 1986-ban az országúti egyéni bajnokságon harmadik lett Olaf Ludwig, Uwe Ampler mögött. Ebben az évben Ampler nyerte az amatőr VB-t, Ludvig pedig pálya pontversenyen ezüstérmes lett pontegyenlőséggel. Lötzsch természetesen nem kapott helyet ebben a csapatban sem.

A hannoveri időszak (középen Rudy Altig)

1990-92 között Rudy Altig invitálásnak eleget téve az RC Hannover csapatához igazolt, ahol 1990-ben 100 km-es országúti csapatbajnokságot nyertek.

Lötzsch 1995-ben 42 évesen 552 győzelemmel a háta mögött fejezte be pályafutását.

Nyugdíjban.

2012-ben a Reconannaissance Interjú Mag- ban jelent meg Uwe Kreißig beszélgetése az egykori ikonnal. Philip Köster könyvet írt életéről, és Sandra Prechtel, és Sasha Hilpert pedig egy 89 perces megrázó riport-dokumentum filmet forgatott, amelyben megszólaltatott egykori Stasi tiszteket, akik minden lelkiismeret furdalás nélkül nyilatkoztak a diktatúra éveiről, mintha Ő, vagy Ők nem is lettek volna részesei a rezsim fenntartásának. A filmet az elmúlt két évtized ötödik legjobb filmjének tartják.

A riportban Lötzsch elismerően szól az egykori NDK tehetségnevelő rendszeréről, példaként említve Jan Ulrich esetét, akit édesanyja 3 testvérével egyedül nevelt, szerinte manapság esélye sem lenne ilyen környezetből a csúcsra jutni. Arról is megemlékezik, hogy úgy látja, hogy egykori Stasi tisztek, ügynökök egyre magasabb pozíciókat töltenek be újra az új Németországban. Érdekes példát említ meg, hogy egykori Stasi tiszt, aki korábban arról döntött, hogy az utazni vágyó állampolgárok elutazhatnak-e oda ahova szeretnének, jelenleg jól menő utazási irodát vezet. Mert ért hozzá!

Beszél a nagyon átgondolt doppingolásokról is, amely a felelősének az egykori első számú sportvezetőt Manfred Ewaldot nevezi meg kizárólagos felelősnek. Arról sem feledkezik meg, hogy megemlítse az NDK kerékpársportjában az elvártnál óvatosabban bántak a doppingszerekkel, mint egyéb sportágakban. Egyetlen NDK kerékpáros Norbert Dürpisch akadt fel az ellenőrzésen az 1978-as müncheni pálya VB-n, mint ezüstérmes. Úgy elkaszálták, mintha minderről Ő egyedül tehetett volna. Kellett a színjáték a külföldnek, az nem számított, hogy sok dicsőséget hozó sportoló további életét tönkre tették. Szolidaritásról, jóvátételről szó sem eshetett.

Dolgozott a ’70-es években a Diamant kerékpárgyárban, mint tesztversenyző. Elmondása szerint a gyárnak kellett volna előállítani nagyobb tételben jó minőségű versenyvázakat. Mivel azonban nem jutottak megfelelő acélhoz ez nem sikerülhetett. A legjobb váz, amit a Diamantnál töltött évek alatt kipróbálhatott az két Reynolds váz volt. Miután bizonyossá vált, hogy saját erőből nem tudják megoldani a válogatottak rövid időn belüli kerékpár ellátását, a versenyképesség fenntartása érdekében Wolfram Lindner a Colnago márka mellett döntött. (Természetesen nem adták fel a saját világszínvonalú kerékpár létrehozásának kísérleteit, ebből született meg a mai napig használatos FES vázak, kerekek 1984-ben)

Saját műhelyében trófeák, emlékek között

A békeidő.

Lötzsch volt edző egy helyi egyesületnél, majd Nürnbergben, Gerolsteinernél, Milramnál szerelő. Van emellett saját műhelye is.

1995-ben Roman Herzogtól átvehette a Német Szövetségi Érdemkeresztet.
2012-ben bekerült a német Hall of Fame tagjai közé is.

2013-áprilisában Wolfgang Lötzsch megkapta a tiszteletbeli Chemmy díjat.

A díj átadáson

Szabad idejében egykori börtönében idegenvezetőként is találkozhatunk vele.

Az elismerések szépek, de a sok megaláztatásért, meghurcolásért soha senki nem kért bocsánatot!

Utószó.

1. Stasi: Röviden a Staatsichereit, azaz állambiztonság. Az egyesülés előtti utolsó pillanatokig létezet hihetetlen létszámmal. 91.015 fő fizetett alkalmazott, és 173.081 fős különböző szintű, és értékű külsős besúgó hálózat biztosította a „rendet, fegyelmet”. Csak viszonyításképpen az NDK-ban 63 lakosra jutott egy ügynök, és 166 lakosra egy besúgó. Ugyanez a KGB-nél 1:538 arány, míg a hírhedt Gestapónál 1:2000 fős arányt tartanak nyilván. Ezek a számok 80-as adatok, korábban jelentősen magasabb is volt a létszám.

Mivel Németországban rekord gyorsaságban rendezték az ügynök törvényt, relatív gyorsan, és egyben maradt anyagokhoz juthattak az érintettek. Lötzschről 20.000, nem tévedés, húszezer oldalnyi anyagot gyűjtöttek össze. Lehet csodálkozni, hogy lehetetlenné tudták tenni az életét? A Stasi egyesületei

Stasi lehallgató szoba

a Dinamó sport klubok voltak, és nagyon keményen kézben tartották a sport minden területét. A dopping kísérletek elsődleges helyszínei is a Dinamó klubok voltak. A kerékpársport doppingolása a közhitelemmel ellentétben eléggé a perifériára szorult, ezért a nagyon durva dopping kísérletekből kimaradtak. A női sportokban láttak nagyobb lehetőséget. A másik nagyhatalom a hadsereg egyesületei (ASK) voltak, és állandó konfliktusban volt a két vezérkar egymással.

2. Manfred Ewald.  

                                  

Ma azt mondanánk, hogy a jéghátán is megélne. 1926-ban született a mai Lengyelország területén lévő helységben. Edwald a világháborúban is hamar feltalálta magát, vezetője lett a Hitlerjugednek 4 falu, és Stettin területén. 1944-ben már náci párt tagja, 44-ben elveszti két ujját és jobb kezét és szovjet fogságba esik.

Szinte hihetetlen, de 1945-ben alapító tagja a német kommunista pártnak, most már felszabadult lengyel területen, ahol korábban Hitlerjugedként járőrözött. Miután visszakerült Németország keleti felébe szinte az összes antifasiszta, és baloldali politikai szervezet tagja lett. 1947-től már a FDJ központi tanácsának tagja.(Német Ifjúsági szervezet, mint nálunk a KISz.)

1952-től 1960-ig az állami Testnevelési és Sportbizottság elnöke. (Stako) 1961-ben Ewald elnöke a korábban általa alapított német torna sportszövetségnek (DTSB). (Ez gyakorlatilag sport minisztériummá alakult, és megszűnéséig így is funkcionált a fentebb látható módon) 1963-tól tagja volt a SED központi bizottságának.

1973-ban átvette az elnökséget az NDK Nemzeti Olimpiai Bizottságban.

Ezt követően abszolút mindenható ura volt az NDK sportjának. Ha az életrajzából eddig nem derült volna ki valakinek, hogy jellemtelen, gátlástalan emberről van szó, annak az életrajzi kötetének címét ajánlom, „Én voltam a sport”.(Berlin 1994) Állítólag tiltakozott a cím ellen, de átnézve pályafutását azért egy picit csak elhitte, hogy ez így volt. Kicsit nagyképűnek sikeredett a cím, de ehhez volt hozzá szokva, hogy az övé az egyetlen, és az utolsó szó.

Megdönthetetlenül rábizonyosodott, hogy a 14:25 állami tervet Ő dolgozta ki és diktatórikus módszerekkel be is vezette az NDK sportjába. Ez a terv volt törvénybe iktatva, amely a sportolók állami doppingolását rendelte el. Ezért a bíróság 22 hónap felfüggesztett büntetésre ítélte 66/2001 számú ítéletével. Ezt is megúszta.

Irodalom:

·         Reinhold Andert, Manfred Ewald: Manfred Ewald - ich war der Sport. Berlin 1994, ISBN 3-88520-526-2.

·         Sportsman Loetzsch) Sasha Hilpert/Sandra Prechtel DDR (You Tube részlet)

• Sportsfreund Lötzsch, Dokumentarfilm von Sandra Prechtel und Sascha Hilpert, Deutschland 2007, 85 Minuten
• Philipp Köster: Lötzsch. Der lange Weg eines Jahrhunderttalents. Covadonga Verlag, Bielefeld 2004, ISBN 3-936973-12-1

·          

Hivatkozások

reconnaissance.de/.../interview%20wolfgang%20lötzsch...‎

www.wolfgangloetzsch.de

www.faz.net › Sport › Mehr Sport‎

www.spiegel.de › Kultur › Kino‎

www.fr-online.de › Frankfurter Rundschau › Panorama‎

de.wikipedia.org/wiki/Wolfgang_Lötzsch‎

www.festivalblog.com/archives/.../sportsfreund_lo.php5‎

en.wikipedia.org / wiki / Stasi                                  

en.wikipedia.org/wiki/Manfred_Ewald‎

                                                     Illés Cycling

1998 Tour de France Festina dopping botrány

1998 Tour de France Festina dopping botrány

Aki kipakol, az el van intézve

A belga Willy Voet 53 éves. A feleségével Sylvie-val és a két gyerekével Charlotte-val és Mathei-vel él együtt Grendolétól 100 kilométerre, délre.

Ő kerékpár versenyző volt. 1972-ben készített egy fejlesztést a mozgásterápiának. Ennek és a jó kapcsolatainak köszönhetően „soigneur” lett és bekerült a Francia Profimilieu-ba ahová a vezetők és a masszőrök is tartoztak. Voet sztárok vezetője volt, mint például Sean Kelly, Marc Madiot, vagy mint Charly Mottet. 1989-től az RMO csapatnak dolgozott, 1992-től pedig a Festina-Equipe csapatának. Ő személyes masszírozója volt a Festina csillagainak Richard Virenque-nek, Laurent Dufaux-nak és Laurent Brochard-nak is. 1998 július 8-án nem sokkal a Tour de France kezdete előtt, a vámnál letartoztatták a Belga határon. Az autójában ugyanis EPO növekedést serkentő hormontabletták és Testosteron volt. A TOUR megkereste ezt az embert, akit az 1998-as év Dopping botránya miatt főszerepbe került. Megkérdeztük mi a véleménye az esetről, ami az eddigi legnagyobb válság a kerékpársportban.

*Emlékeztetőül, az EPO jelenlétét a szervezetben 2000-ben tudták először kimutatni, ezt megelőzően az 50%-os hematokrit értéket tekintették határértéknek. (Az 50%-os hematokrit érték az átlagembereknél is ritka, de volt egyéni lehetőség annak, aki genetikai okok miatt 1-2%-al meghaladta az 50%-ot a hematokrit értéke.)

Interview: Klaus Tödt-Rübel;

TOUR: Önt megállították a határ átlépésekor. Honnan tudta a vám, hogy mi lapul az ön autójában.

VOET: Nem tudom. Először csak egy rutinvizsgálatnak hittem. Ez reggel fél hét körül lehetett. Hét-nyolc vámos volt. Azt akarták tudni van e elvámolni valóm. „Tulajdonképpen nincs” válaszoltam. Ők haladéktalanul elkezdték a kocsim átkutatását és megtalálták az infúziókat. Ezek miatt az infúziók miatt voltam Rijckaert-nél Gentben. (Erik Rijckaert a Festina csapatorvosa). A két hűtőtáskáról az ülésem mögött nem szóltam semmit. Ők természetesen megtalálták és kinyitották őket.

Mi volt benne?

EPO*, növekedést serkentő hormon tabletták, némi Testosteron, és még Kalcium, vitaminok, és készítmények a gyors regenerálódáshoz. Az EPO különösen érdekelte az egyik alkalmazottat. Megkérdezték tőlem mi ez. Én azt mondtam a szerek az orvosé és én nem tudom mi ez. Amikor én azt pontosan tudtam.

Ön a letartóztatása után is erősen tagadta, hogy tudott volna a tasak tartalmáról.

Mi volt az utolsó pillanatban, ami önt jobb belátásra késztette.

Az első két és fél napban azt állítottam, hogy az egész szer az enyém volt, és csak privát felhasználásra készült. A rendőrök erre azt mondták, hogy ne nézzem őket ennyire hülyének. Eleinte kitartottam a vallomásom mellet. A rendőrség gondoskodott a kellemes beszélgetésekről mindaddig, amíg meg nem tört a jég és azt mondták „figyelj, Willy tudjuk, hogy a szer nem neked készült.” „Mi pontosan tudjuk, mi zajlik a versenysportban, pontosan ismerjük a szereket.” „Minden rajtad múlik, ha mindezt magadra vállalod, 5 évet kapsz, és neked családod van... és a többek pedig a kezüket fogják dörzsölni. És akkor gondoltam át először a dolgot alaposan és végül megtörtem. Egy kicsit mindenesetre megpuhultam. Bevallottam, hogy a szer a csapatnak készült. De én úgy tettem mintha nem tudtam volna, hogy pontosan hogy játszódott le a dolog, de az orvos gondoskodott róla. Közben folyton azért könyörögtem, hogy a feleségemet fölhívhassam, de ezt ők mindvégig elutasították. A felügyelő aztán felhívta őt és azt mondta: hölgyem nálunk van a férje kérem, ne tegyen fel kérdéseket, mert nem tudjuk megmondani önnek, hogy mi történt, mert mi folyamatban lévő ügyekkel vagyunk elfoglalva. A feleségem pánikba esett, mert már három napja nem jelentkeztem nála. Ő azt kérdezte tud Bruno Roussel a dologról? Az én feleségem futólag meglátta, hogy, mit tárolok a hűtőben. Ennél a kérdésnél megdöbbent a felügyelő. Ő meg akarta tudni, hogy Roussel is benne van-e a dologban, és én bevallottam. Az elkövetkezendő időben sok mindent bevallottam, de neveket soha sem említettem. Eközben ők átkutatták a dolgaimat és többek között a noteszemet is, amibe mindent bejegyeztem 1998-ig.

Mit írt pontosan?

A szer összes beadási lehetőségét.

Milyen szavakat használt hozzá?

Kódokat használtam fel hozzá.

Ki őrizte a kódok kulcsát?

Rijckaert és én. És a vezető is ismerte a kódokat. Az elején megkérdezték tőlem az ellenkező alkalmazottak, hogy mit jelentenek a jelek. Én azt válaszoltam, hogy nem tudom én az orvos utasítására írtam le ezeket, a kódokat. Én senkit nem akartam bele rángatni. Azt mondtam vitaminkészítményről, van szó. Aztán a vizsgálóbíró elé vezettek. Ő figyelmen kívül hagyja a jegyzőkönyvet, de ennek ellenére nem engedhet szabadon. De ő azért féltett, nehogy kihasson rám a dolog. Másrészről pedig olyan komoly volt a vétségem, hogy neki kötelessége volt engem még egy hétig vizsgálati fogságban tartani. Így kerültem a loosi fogdába. Ez az idegeimre ment én egy külön cellát kaptam. Ez jó volt, mert nem voltam együtt a hagyományos bűnözőkkel. Igen én valóban börtönben voltam, humán körülmények között, a fiatalok osztályán. Nekem még egy tv is volt a cellámban. Egyik nap a következőkre kaptam föl a fejemet egy riport Bruno Roussel-lel. (A Festina-Equipe csapat összes munkatársa ebben az időben a Tour de France startjánál várakozott Írországban Willy Voet-en kívül.)

Ő a következőket mondta: Mi teljes létszámmal megjelentünk mindenki itt van egy autó, sem hiányzik. Én padlót fogtam. Nem ismert már engem? Nem sokkal később jött egy magyarázat Richard Virenque-tól és ő azt mondta: Igaz, hogyWilly Voet a személyi Soigneur-öm, de nem felelek azokérta dolgokért, amit a hátam mögött tesz. Voet sóhajtott egyet. Én úgy gondoltam - ez nem lehet -. Tehát követeltem egy beszélgetést a vizsgálóbíróval. Ők úgy tesznek, hogy én nem dolgozom a Festinának, de én ezzel nem értek egyet. Vizsgálók elhozták otthonról a munkaszerződésemet, és a Festina-Equipe által adott Visa kártyámat. Mindent, ami bizonyította azt, hogy én a Festinának dolgoztam. Ezen kívül én egy hivatalos Tour de France Festina járműben ültem, amikor letartóztattak.

És utána hogyan tovább?

Én azt akartam, hogy Roussel mondja meg ki a felelős a szállítmányért. Amennyiben ezt nem teszi akkor most először neveket is mondok. Ezzel a bíró egyet értett. Aztán visszavittek engem a börtönbe. Eredetileg július 17-én ki kellett volna engedniük. De közben Rjckaert-et és Roussel-t előállították, és 24-ére beidézték őket, közben le lettek tartóztatva, és mivel a Tour ez idő alatt már francia földön zajlott a bíró azt mondta, hogy a kitűzött dátumig a börtönben maradok.

Hogy viszonyult a megbeszélés alatt Brunohoz? Hogyan érezte magát?

Én elégedett és nyugodt voltam, mert Bruno minden felelősséget magára vont és mindent nyíltan elmondott. De nekünk nem szabadott egymással beszélnünk. Futólag csak annyit mondott a meghallgatás előtt: Willy elnézést kérek tőled mindazért, ami történt. Ez jól esett nekem. Rjckaert elmagyarázta a bírónak, hogy ő rendszeresen fizetés nélkül dolgozott a Festinának. Ő a legkevesebbet se tudta. Ez természetesen bosszantott engem. Aztán azt mondtam a bírónak, hogy én is csak úgy dolgoztam a Festinánál. A bíró megértette és megkérdezte Roussel-t: mennyit keresett Rjckaert a Festinánál? 6000 frankot naponta hangzott a válasz. Rjckaert végig tagadott semmit sem vallott be ezért ő még mindiga börtönben ül.

Erick Rjckaert-et október 20-án kiengedték a Douai börtönből. Bruno és én mindent bevallottunk nincs értelme a további hazudozásnak. Ezen kívül hét versenyző is bevallotta, hogy használt az említett szerekből. Virenque és Pascal Hervé kivételével.

Megfelelt-e például Dufaux és Zülle vallomása a noteszében leírtaknak?

Igen, biztosan.

Tehát a nevek is a füzetben voltak. Vagy azok is kódolva voltak?

Nem a nevek a füzetben voltak.

És pontosan mi állt még a noteszben?

Ez úgy nézett ki, hogy, talált egy nevet utána egy piros „X”-et. Ez jelentette az EPO-t. A zöld „Z” pedig, a növekedést serkentő hormont jelenti. Ezt elmondtam a bírónak is. És utána még az egységet 2000. Mert nekünk két féle EPO-nk volt 2000 és 4000 egységes. Ez tekintélyes ár eltérést jelent. Hiszen a versenyzők azok, akik ezeket, az árukat kifizették. Ezért volt fontos, hogy a dózist felírjam, amit minden versenyző be is tartott.

Ön október 15-én jelenlétében szembesítette Virenque-t a vizsgálóbíró előtt a notesze tartalmával ahol is, az ő neve is szerepelt. Hogyan reagált erre?

Virenque továbbra is tagadott.

Tehát azt állította, hogy ön hazudik.

Ő emellett azt is állította, hogy én csak úgy írtam fel a neve mellé az adagolást azért, hogy, tovább tudjam adni másnak a szert és én csak bezsebeltem tőle a pénzt. A gazember. De én csak azért is ellene voltam. Te még hülyébb, vagy mint ahogy eddig képzeltem. A szezon végén, amikor leszámolták az EPO adagokat, akkor kifizetted a sajátodat nem? Vagy azt fizetted ki, amit én a körmömről reszeltem le? A bíró nem mondott semmit, de természetesen ezt megjegyezte magának. Most viszont már kíváncsi vagyok a vizsgálat eredményére, ami Virenque haját analizálja. (A TOUR szerint az eredményeket a decemberi hetekben hozzák nyilvánosságra.)

Én biztos vagyok abban, hogy a bíró már a kezében tartja az eredményeket. Ezért azt mondtam Richard-nak mert, tudtunk 5 percet beszélni, hogy nem veszed észre azt, hogy elásod magad. Mond el az igazat! Utána sírsz egy kicsit és az emberek még jobban fognak szeretni. Ők meg fognak érteni téged. Csak bolondok nem változtatják meg soha a véleményüket. Ha tovább hazudsz, akkor csak egy csirkefogónak fognak tartani. Richard nem válaszolt csak lesütötte a szemeit. Minden bizonnyal rosszul esett ez neki. Anyám mindig azt mondta: neked nem szabad hazudnod. Mit tettem? Én hazudtam. De én átvállalom a teljes felelősséget, azért amit tettem. De nem akarok olyanért felelősséget vállalni, amit mások nem akarnak bevallani. Ez is egy olyan ok volt, ami miatt mindent elmondtam. Ha Richard engem úgy állít be, mint dílert akkor ő túl messzire ment.

Mikor lett az EPO szétosztva? Csak a nagy versenynél?

Már a szezon előkészületekor elkezdtük a használatát az edzőtáborban. Az EPO egy olyan szer, amely a testben egy bizonyos helyen kell hatnia. Meg kell vizsgálni a Hemoglobin értéket.           ( Minél nagyobb a Vörösvértestek száma annál jobb az oxigén felvétel és így annál nagyobb a teljesítmény is). A kiinduló egység minden versenyzőnél más és más. Az EPO hatására emelkedik. Az elején nagyon sok egységet kell adni - hogy mennyit, azt az orvos dönti el a vérminta vizsgálata után. Ha a versenyzőnek a Htk-ja 47 – 48%, vagy netalán az 50-et is eléri, akkor stabilizálni kell, mert ez már nagyon határérték. (Amiért eddig semmilyen pontos kimutatás nincs az EPO-ra, ezért az UCI kiállított egy 50%-os maximális Hemoglobin szintet. Amit a versenyzőktől a verseny előtt levett vér fog mutatni. Az UCI azt hangoztatja, hogy itt nem a dopping tesztről van szó, hanem a versenyzők egészségének megóvásáról.) és még az is előfordult, hogy 51, de meg voltak az eszközeink ahhoz, hogy újra levigyük a szintet.

Ezzel azt akarja mondani, hogy a Festina parádés jelenete az 1997-es Tour-on amikor, ők a Német Telekom-nak a fő ellenfelei voltak, az alatt hozzányúltak a doppinghoz?

Igen. De beszéljünk tovább az EPO-ról. Mielőtt az értékhatár be lett volna vezetve, voltak versenyzők 60-as 62-es Hemoglobin szinttel. Ezt én a kollégáimtól tudom. Az elmúlt évek során mi a kiszabott 50-es határt nem sokkal és nem sokszor léptük át. 54 volt a maximum, ami valaha megállapítottunk. Az 1997-es szezon nagyon jól sikerült nekünk az UCI állttal megállapított határok segítségével. Nekünk nem sok változott. Csak arra kellett vigyáznunk, hogy 50 alatt maradjunk. A többieknek, akinek más volt az értékük nehézségekkel álltak szemben. Az olaszoknak például 60-as volt az értékük és hatalmas beállítási gondokkal küzdöttek. A kollégák a Milleu-ben meséltek olyan versenyzőről, akinek éjszaka is kénytelen volt felkelni, mert a vére annyira besűrűsödött, hogy görgőznie kellett. Ezen kívül Aszpirint kellett inniuk vérhígulás ellen. Ez nálunk nem volt. A mi értékeink sose voltak olyan magasak. De Rijckaert — amilyen hülyén most viselkedik és amilyen igazságtalan volt velem szemben —, ő mindig vigyázott. Ha én azt mondtam - mi van, ha valami történik, — erre ő mindig azt felelte, — Willy maradj nyugton. Én annyi idős vagyok, mint a versenyző és nekem gyerekeim vannak. Én nem akarom, hogy bárki is ártson nekik. Tehát én nem teszek olyat, ami a versenyzőt veszélyeztetné. - Ezt tényleg a jó tulajdonságaihoz kell írni. Mindez megmagyarázza azt, hogy mi miért tudtuk Ullrich-ot szakadatlanul rohamozni.

Hol szerezte be a szert?

Ezt mindenhol problémamentesen meg lehet szerezni. Svájcban, Portugáliában, Spanyolországban... Én azt nem tartom igazságosnak az én esetemben, hogy azt büntetik, meg aki transzportálta az anyagot és nem azt, aki használta, a versenyzőket. Ez nem igazság.

A Festina csapata elég nagy, mind a 24 versenyző része volt a dopping láncnak?

Nem.

Minden versenyzőnek felajánlották a dopping készítményt?

Pontosan.

Voltak olyan versenyzők, akik nem csak nem akartak doppingolni, hanem nem is tudtak a dologról.

Mindenki tudott róla. Bassons-nak felajánlottuk, de elutasította. Lefévre és Halgand is tudott róla csak ők azt mondták, hogy ők még fiatalok és nincs kedvük hozzá. Őket miért nem idézték be. Ők tanúsíthatnák, hogy senkit nem kényszeríttettünk a doppingolásra a döntést a versenyzők, hozták meg. Ez bebizonyítaná azt, hogy Roussel soha nem mondta azt, hogy ha nem veszel, akkor repülsz. Én csak azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy Bruno nem tehet semmiről. Ő nem cselekedhetett másképp. Túl sok pénz forgott kockán és túl nagy nyomás nehezedett rá a versenyzők oldaláról. Bruno-nak nincs már állása és lehet, hogy soha többé nem is lesz. A többi csapat vezetői, az a sok ex-profi ujjal mutogatnak rá. És mit csinálnak ők? Marc Madiot (vezető a Le Franceaise des Jeux-nél) csak példaként, lehunyja a szemét. Ez cserbenhagyása annak az embernek, aki bajban van. És ez megy most végbe, én ezt nem értem.

Tehát a Festina csapatnál azon volt a hangsúly, hogy a versenyző akar, vagy nem akar doppingolni?

Igen. Sokaknak egyszerűen túl drága volt. Mert 8000 frankkal (240.000,- Ft-tal) havonta ezt nem engedheted meg magadnak.

És mi volt azokkal, akik nem beszélték kiválóan a francia nyelvet (Andrej Kiwilew), el lehetett nekik magyarázni a doppingolás lehetőségét?

Ez ment, mert a mi orvosunk 4 nyelvet beszélt. Ő megértette magát. És Kiwilew kapott is valamit. Emlékszem, mert én osztottam szét és én vezettem a könyvelést, másrészről ez volt az első éve nálunk.

És Marcel Wüst?

Marcel egy öreg harcos. Ő tudja mi a helyzet az RMO időszak óta. Ő intelligens és tudja, hogy miről beszélek. Ő nem fog engem a serpenyőbe dobni, remélem. Lehet, hogy tévedek, de nem hiszem. Mert ilyen szituációban, mint ez gyakran téved az ember....

És André Korff?

Korff volt a negyedik a Festinánál, aki nem vett EPO-t Bassons, Halgand, Korff, Lefévre nem vett semmit.

Virenque továbbra is tagadja, hogy doppingolt volna. Ő áldozatnak érzi magát a Clinton botrányhoz hasonlóan. Az ő csapattársai Meier és Zülle nem értették az ő kitartó hazugságát. Mivel magyarázza az ő viselkedését?

Nem magyarázom el önnek még egyszer. Teljesen más ember lett. Ő úgy védi magát, ahogy tudja, ez teljesen normális. Én azt hiszem az ügyvédje az, aki megmondja, hogyan viselkedjen. Ő nem akarja elveszíteni a hírnevét. Talán szégyelli magát a családja előtt. De a felesége előtt biztosan nem, hiszen ő mindenről tudott.

Honnan tudja ezt?

Nem is tudom, hányszor vittem neki haza a szert Carquaiennebe. Olyan volt, mintha fiam lett volna. A felesége mindenképp tudott a dologról. De a rokonok barátok, és a szurkolók szemeiben nem akar egy olyan ember lenni, aki doppingol. Virenque volt a csapat vezetője. Minden rajta keresztül zajlott. Mindet ő tesztelt és ő mondott meg, a gumik, az abroncsok a lánc típusát, mindenben ő döntött. Az teljesen természetes, hogy tudta hogyan működik a rendszer. A fiú mindenről tudott.

Pascal Hervé szintén tagadja, hogy doppingolt volna.

Pascal azok közé tartozik, akik a legtöbbet vették. Ezt egyszer már elmondtam az Equipe-nek (a legnagyobb francia sportújság) aminek az ügyvédem nem örült. De hiszen ez az igazság. Ennek ellenére nem tett panaszt ellenem.

Mi van azokkal a versenyzőkkel, akik azt állították, hogy nem tudták mi van a fecskendőben és az orvosra, meg a munkatársaira kenték az egészet?

Azok képmutatók. Az a válaszom hogy, ők követelték a szert. Erre van is egy konkrét példa a noteszemben egyszer, amit a P betű alá írtam. Ez egy olyan anabolika, ami hét napig a testben marad. Utána már nem kimutatható. A versenyzők arra kérték az orvost, szerezzenek be neki ilyen szert.

Pontosan milyen szerről van szó?

Ezt ebben a pillanatban nem tudom megmondani. Mindenesetre tíz tablettát kell szedni naponta egy héten keresztül és egy hét múlva már semmi sem mutatható ki.

Rendelkezésükre állt ez a szer?

Igen, nekünk volt ilyen.

Önök alkalmazták ezt a szert?

Igen. De csak, hogy világos legyen a versenyzők voltak azok, akik az újdonságokkal előálltak. Ők folyton kutakodtak és a mezőnyben beszéltek egymással. Az újdonságok hamar elterjedtek. Az orvosnak utána látnia kell, hogyan jut harmadikon keresztül szerhez. A mi orvosaink olyan szinten vannak, hogy új szinteket tudnak kifejleszteni. Ezért elmondom még egyszer, a srácoknak be kell fejezniük a hazudozást és kérdezzük meg magunktól miért Bruno szervezte meg ezt a rendszert? Mert ő a dopping ellen van. Ezt kicsit furcsa lehet hallani, de ez az igazság. Ő korábbam Paul Koechlinél dolgozott, aki egy határozott doppingellenző. Velünk dolgozott az RMO- nál, ahol őt Leader Chaly Mottet- nek hívták. Mottet dopping ellenes volt. Ha ő doppingolt volna, mint mások, akkor kétszer is megnyerte volna a Tourt. Aztán az egyesülés után,— ha így kifejezhetjük magunkat, ami PDM az RMO és a Festina között létrejött— Bruno ekkor vette észre, hogy az orvos néhány versenyzővel csinálta. Az ő reagálása az volt erre, hogy azt követelte, hogy a vad dopping befejeződjön. Csak „korrekt” módon szabad doppingolni. És a kapitány abban az időben is ugyan az volt, mint most.

Az RMO idején is doppingoltak?

Természetesen. De abban az időben csak kortikoidok voltak. És Mottet nem vett belőle. Kategorikusan. Azon kívül nem volt módszeresen megszervezve az alkalmazás, mint későbbiekben.

Kapcsolatban állt ön az UCI kontroll csoportjával, akik a vérmintákat veszik?

Nem. Én nem ismerem őket. Ők értesítik a vezetőedzőt reggel 6 ³⁰-kor és megnevezik azokat, akinek vérvételre kell menniük. Ha valamelyik versenyzőnk szorult helyzetben volt, akkor kapott infúzióban konyhasóoldatot. Bruno reggel megmondta kinek, kell mennie vérvételre. Az orvos és én mindenre fel voltunk készülve és az infúzió 20 perc alatt lepergett. Ebből az okból kifolyólag újabban reggel 7 órakor jelentik be kinek kell mennie és 7 ²⁰-kor, már kezdik is a vizsgálatot.

Nevezné ön az UCI ellenőreit a dopping rendszer részének?

Nem. Az ottani emberek komolyak, legalábbis én úgy vélem. De kétségeim támadnak a vizeletvizsgálattal. Sok versenyzővel dolgoztam együtt és az én versenyzőim mindig készek voltak a dopping vizsgálatra. Így megállapítottam, hogy aki csalni akar, az csal is. Míg egy bajnok azt csinál, ami akar addig egy normál versenyzőnél, figyelik, hogy állítja elő a vizelet mintáját. Egy igazi sztárnál így néz ki: „itt van ez az üveg, fogja meg és menjen, a sarokba.” Ez persze nem azt jelenti, hogy csalni fognak, de az biztos, hogy kevésbé figyelnek oda. Ezekben, az esetekben ugyan az van, mint az enyémben: a nagyokat azokat elengedik, és a kicsiknek kell fizetniük. A vérvételnél nincs esély a csalásra. A versenyzőket az edző kíséri vagy az orvos. Hat-hét ember van a szobában, leveszik a vért és a műszerek ugyan abban a szobában, vannak. Mi is rendelkezünk ilyen nagy készülékkel a hemoglobin szint kimutatásához. Ez egy ugyan olyan gép, mint ami az UCI-nak van, mert hiszen, ha 3 vagy 4 százalék eltérés van a két gép között, akkor problémák merülnek fel. Egyébként minden versenyzőnek is van egy kis tesztelője.

Mennyi pénz fekszik ebben a csapaton belüli dopping rendszerben?

Ezt nem tudom pontosan. Megpróbáltam kiszámolni és egy kb. 600.000 franknyi (kb. 23.000.000 forint) összeg jött ki évenként. A készülék a buszban az még 250.000 frank (vagyis majdnem 10.000.000 forint). És ehhez még hozzájön a versenyzők készülékei, ami darabonként 4.500 frank (173.000 forint) és még minden versenyző 120 dobozt fogyaszt el egy szezon alatt, ami darabonként 450 frank (1730 forint). És ha ezt összeszámoljuk, akkor egy kis családi házacska is kijön belőle.

A szponzor informálva volt ezekről, a dolgokról?

Természetesen egy szponzor érdeklődik az eredmények után. Miguel Rodriguez a Festina konszern elnöke természetesen nagyon meg volt elégedve, hogy a csapata világ első és a versenyzők megnyerték a versenyt. Egy olyan ember, mint ő az nem hülye, biztosan sejtette, mi folyik a csapatnál. De, hogy tudott volna mindenről, hogy működik, azt nem hiszem.

Ez az egész dopping hogyan érinti Önt, mint masszőrt?

Amióta a Festinánál vagyok, együtt dolgozom Erik Rjickaerttel. Mivel mindketten Belgiumból származunk, ezért ő bizalmat ajándékozott nekem az olyan dolgokban, mint például szállítás. Ellentétben velem ő mindig repülővel érkezett a versenyekre. Olykor esténként, amikor siettünk akkor segítettem neki előkészíteni az infúziókat, vitaminkészítményeket és feltöltöttem az injekciókat is. Az idő múlásával elmondta, milyen szerek voltak benne, és lassan megértettem mi a gyógyszeres kezelés lényege.

Egy ilyen kényes ügyben, mint a dopping nem lett volna inkább jobb egy bizonyos bizalmatlanság Rijckaert felé?

Én éppen Virenque, Dufaux és Brochard masszőre voltam, ők voltak a csapat sztárjai. Azon kívül Rijckaert és én már évek óta ismertük egymást annak ellenére, hogy nem dolgoztunk együtt. Egyszer azt mondta: bízok benned. Ennek vége. Majdnem 30 éve dolgozom a Mileunak. Próbáljon ma munkát találni a profi kerékpársportban. Ez nem megy csak úgy. Nagyon megnézik mielőtt munkát, adnak valakinek. Oda csak kapcsolatokon keresztül lehet bejutni. Egy versenyző ajánlása, akit mindenki ismer. Ez egy zárkózott társaság, ha úgy vesszük. Itt nagyon gyanakvóak.

Miért nem mondott a doppingról semmit sem a letartóztatása előtt a nyilvánosságnak? Féltette az állását?

Bizonyára. Most is így érzem magam. De ha senki nem nyitja ki a száját, akkor soha nem lesz vége a doppingnak. Azzal az elhatározással, hogy beszélek, mindörökre kivágtam magam a kerékpársportból. De én évekig éltem stresszben, félelemben. Az ember látja, ahogy a doppingot adagolják a versenyzőknek, és közben hallja azt, hogy ez mennyire veszélyes. Ez nekem félelmet okozott. A srácok annyi idősek, mint a gyerekeim. (Willy Voet lánya az első házasságából most 24 éves és nemsokára nagyapa lesz). Én majdnem, hogy örülök annak, hogy elkaptak. Az elején nagyon féltem, mert nem tudtam mi fog következni. Én azt hittem isten tudja, hány évig nem kerülök ki a börtönből. Aztán újra azt mondtam magamnak, hogy Bruno és Richard (Virenque) kapcsolatai olyan jók, hogy ők biztosan kiszednek engem ebből.

Mi a véleménye a botrány utáni reakciókról? Gondolja, hogy a Tour de France igazgatóját meghökkentette az eset?

Itt nem teszek a szám elé lapot. Az olyan emberek, mint Leblanc (a Tour de France igazgatója) és Baal (a Francia kerékpáros szövetség elnöke) pontosan tudják, mi folyik. Ők határozták meg az 50-es hemoglobinszintet. Ez azt jelenti mindent, tudtak a doppingról. Ezzel hivatalosan megengedték a versenyzőknek, hogy fölmenjenek az 50-es értékig. Jean-Marie Leblanc profi volt, és csapattársa volt Luis Ocana. Annak idején más-más szerek voltak divatban, Amfetamin, Hormonok és így tovább. Ez volt a kezdet a tevékenységemhez. Aztán jöttek a Kortikoidok, és most itt az EPO és növekedést serkentő hormontabletták. Miért pont Brúnót nem szerette egy sportvezető sem, aki nem a „cirkusz”-ból való volt? Mert a többiek mind, ex-profik: Legeay, Beucherie, Vandenbroucke és még sokan mások. Ez azelőtt is volt. Úgy kell tenniük, mintha semmi sem történne. Megnézném én Vanderbrouck-ot, hogy egy kísérőt elbocsájt, mert Abdushaparov a Tour alatt pozitív volt. Hogyan felejtheti el ő azt, hogy ő is pozitív volt. Nem kellene neki a kis tüzeket azonnal felszítani. Nézzétek én tiszta, vagyok! Nem kéne ezt valamikor abbahagyni?

Mi volt a versenysport reakciója az ön vallomására?

Nem tudom. A bírói döntés értelmében senkivel nem beszélhetek a társaságból. De azért hívtam fel versenyzőket. Bernaudeu, Caritoux, Luc Leblanc azt mondta: „Willy csináld tovább a mi generációnknak lőttek, de az utánunk jövőkre kell gondolnunk.” És Hartmut Bölts például egy nagyon kedves levelet írt. Az egyetlen negatív reakció Virenque-től jött, aki a szembesítésnél azt mondta:” 25 éve keresed a kenyered a versenysportban és most ilyen módon akarod bemocskolni?” Mire én azt mondtam: Richard „nem én mocskolom be! Ez elég mocskos így is! Én csak megpróbálom egy kicsit kitisztítani. Ez minden. És ezt te nagyon jól tudod.”
De én biztos vagyok abban is, hogy sokan azt mondják, Willy teljesen megőrült. Talán megőrültem. De tele van a hócipőm. Ahogy most a kerékpársport jelenleg áll nem akarok vele foglalkozni. Túl sokat kockáztattam. És magánéletileg is. A feleségemmel a hajunkat téptük a szobában heverő dolgokért. Az élet elviselhetetlenné vált.

Hogyan érezte magát a vallomása után, hogy érzi magát most?

Eleinte megkönnyebbültem. De most nagyon unatkozom, hiszen én több mint 25 éve 200 évi napig voltam tengelyen. De jól érzem magamat. Ez nem könnyű. Nekünk csak egy lakásunk van egy ház kerttel, sokkal jobb lenne. De nekem sokkal jobb a feleségemmel és a családommal.

Milyen jelenleg a szakmai kapcsolat ön és a Festina között, hiszen önt most nem fizetik...

... Amihez semmi joguk nincs. Én szállítottam a szert, amiben megállapodtunk az orvos kérésére. Természetesen a szállítás nem ment végbe. De addig, míg én nem vagyok elitélve addig a munkaszerződés megsértését, nem vághatják a fejemhez. Még nem kaptam tőlük felmondást, de ennek ellenére nem kapok pénzt. Ez ellen tiltakozik is az ügyvédem.

Ön hogyan fogja kifizetni az ügyvédet, hiszen biztosan drága?

Igen ő nagyon drága. De tisztességes árat adott nekem, mert ő egy csomó reklámot szerzett ezen a peren keresztül. És ő meg akarja nyerni. De ez még nekem egy vagyonba fog kerülni.

Mit fog csinálni a jövőben?

Nem tudom. Én sportmasszőr vagyok, de 53 évesen... Néhány kiadó azt szeretné, írjak nekik egy könyvet, és sok pénzt ajánlottak érte. De én nem tudom, mit fogok csinálni. Szerencsére a feleségem a városházán dolgozik így befolyik egy kis pénz. A gyerekeim még sokáig lesznek tanulók, valahogy egyenesbe kell jönnöm. De a versenysportba nem akarok dolgozni. Kezdettől kaptam egy, ajánlatott Vincent Lavenutól és a Casino-Equipetől. De én túl sokat beszélek,(ő nevet). Mindenesetre most már nem tartom vissza magamat. Én beszélek. Emellett én még nem mondok el mindent, különben nem tudnék már egy könyvet írni. (Voet egy könyvet tervez, a dopping praktikák leleplezéséről a versenysportban.) ha ön pontosan tudná, mi folyik ott...

Miért mi folyik?

Ez például egy olyan dolog, ami az UCI-ig ért, de a legmagasabb helyről ejtették. És ez bombabiztos!

Valaki a csapatból?

Igen, az 1997-es világbajnokságon. Sőt ő nyert is. De inkább megspórolom a részleteket.

Talán Laurent Brochard-ról van szó?

Igen.

Ön a lidokain injekcióra gondol? Az UCI és Az FFC elnöke is azt hangoztatta, hogy Brochard egy orvosi igazolást bemutatott?

Sokkal a San Sebastiani VB után felmerült az a dolog, hogy Brochard doppingtesztje pozitív volt. Az UCI és az FFC ellentétekbe ütközött miszerint az orvosi papírok lidokain nyomát mutatták ki a testében. A francia betegségét egy orvos kezelte és ő alkalmazta a szert ezért kizárt, hogy pozitív legyen. Ezt az orvosi papírt 10 - 14 napig halogatták. A verseny utáni dopping vizsgálaton Brochard nem tudott semmi féle orvosi igazolást felmutatni. Amint látták, hogy pozitív azonnal reagáltak rá. Én tudom, mert én voltam az első, akit a lelet után felhívtak. Brochard dossziéja a nagy pánikban lett összecsapva minden el lett írva a receptek minden....

És az orvos erre bebocsátotta magát?

Igen a csapat spanyol orvosa kiállította. (hosszú szünet) Hogyan akarják e példa láttán a doppingot legyőzni? Ha mindenki így cselekszik... Soha nem győzik le doppingot. Mindig fognak embereket találni, akik a szert kipróbálják. És barmokat, mint Én, akik az anyagot szállítják. Addig, amíg a versenyzők nem kapnak súlyosabb büntetést annál, mint, hogy két hónapra bezárják őket télen, amikor nincsen verseny, addig a helyzet nem fog változni. De ha neki néhány hónapra börtönbe kéne vonulnia, akkor mindjárt más lenne. Amennyiben a tervezet szabályokat tényleg betartatják, akkor a jövőben a versenyzők súlyosan meg lesznek büntetve.

Sokan bizonyos szerek alkalmazását követelik....

Miért ne? Egy versenyzőnek nem szabad kodeint, koffeint, és ephedrint szednie. Akkor meg hogyan tartsa magát fitten? De EPO-t, azt szedhet ez logikus nem? Pontosan meg kéne határozni, hogy hol kezdődik a dopping. Brochard egy olyan szert vett, ami szerepelt a dopping listán és ez tette őt világbajnokká. Ő egy olyan gyógyszert vett be, amiről nem tudott pontosat....

Miért használt lidokaint?

Ez a kezelés része volt. Van egy bizonyos injekció, ami nagyon fájdalmas és ezért lidokaint adtunk be a fájdalom csillapítására. Egyébként van egy francia gyógyszer, ami nem lidokainos, de ez sajnos nem volt nálunk. Tehát vettünk egy spanyolt, amiben éppen lidokain volt. De az igazán nagy probléma az volt, hogy mindenhol híre ment annak, hogy van egy új világbajnok, akiről senki nem akar tudni. Így hát mindent az asztal alá söpörtek. De ha ő előtte gondoskodott volna egy igazolásról, akkor valószínű, hogy megkapta volna. Ez nem súlyos. Nézze mennyi asztmás, van állítólag a mezőnyben. Az időfutamnál mindannyian receptre íratták a sultanol szpréjüket. Ők mindig találnak egy orvost, aki azt mondja nekik, hogy asztmásak, és sultanolra van szükségük. Vannak versenyzők, akiknek az adagjukban benne van a hatása és használati utasítás sultanolról, prokainról és lidokainról..... Néhánynak természetesen növelt hemoglobin szintje van, másoknak egy pedig magas a tesztoszteron tükre.

Eddig igen nehéz volt dopping szemrehányásokkal a nyilvánosság felé fordulni.

 Sokszor hiányoztak bizonyítékok, nevek. Nagy hallgatás és félelem uralkodott egy per alatt a hamis állítások miatt...

Ez így van. És én ezért beszélek csak a Festináról. Erről pontosan tudok mindent. De semmit nem szabad előkészíteni. Egy bizonyos szint fölött a világ legjobbjai vannak, ezért nem lehet neveket említeni, akkor mindig neveket fognak elfelejteni. Ez az egyetlen nagy szervezett rendszer. Én beszéltem edzőkkel az amatőrök közül a Festina - botrány után. Ők biztosítottak róla, EPO és a növekedést serkentő hormonok az amatőröknél is el vannak terjesztve. Mi mindannyian ugyan abban a hajóban evezünk.

Hány versenyző ment át a kezei között a 30 év alatt?

Ez egy óriás mezőny volt. 600-700 talán. Soha nem számoltam. 4 masszázs naponta és 200 versenynap évenként és ez 25 éven keresztül. Ehhez szükségem lett volna egy számológépre.

A zárt társaság, amiről ön az elején beszélt tényleg megbízhatóan működik?

Aki kipakol az el, van intézve. Ezzel én tisztában vagyok. Talán fogok egyszer egy klubban egy kiállítást találni ahol tudni, fogják, hogy én dopping ellen vagyok. De 53 évvel...( egy sóhaj ). Mindenesetre ők kihúztak engem a profik közül.

És mi a véleménye a Telekom - kezdeményezéséről, hogy egy nagy összeg beruházása megbízható kivizsgálási módnak, amivel a kerékpársport tiszta marad.

Festinának is hasonlóak a tervei a következő évre. De az én véleményem szerint ez csak a dolgok, elpalástolására szolgál, mint minden más is. A büntetés végrehajtók miért nem ellenőrizték sem a Telekomot, sem a Mercatone Uno-t a Tour de France alatt. Az ő autójukban miért nem kutattak úgy, mint a Casino, az Once, vagy a TVM autójában. Lehet, hogy hülyeséget beszélek, de a nem szabad ámítani magunkat: Goderfroot, Péveage, Frans van Looy igazi profik ők, tudják, hogy megy.

Gondolja, hogy Ulrich, vagy Pantani nem tudta volna ezt, a teljesítményt, nyújtani, dopping nélkül?

Nem tudom. Sem, egyiket sem másikat nem ismerem. Le a kalappal a teljesítményük előtt. 14 vagy 16 kiló súlyfelesleg a tél alatt, és utána másodiknak lenni a Touron ez már szuper, nem tudom megmondani, hogy Ulrich vagy Pantani doppingolt volna. De ezen a színvonalon mindegyik csapat egyforma. Ott nincsenek titkok. Persze nem tudom megállapítani, hogy ez és ez ezt meg ezt a szert lőtte be magának titokban. Ezt természetesen be kéne bizonyítani. Másrészről azt mondom: ezek a versenyzők igazi bajnokok. Ha ez az egész úgy, ahogy van, befejeződne, ugyan olyan bajnokok maradnának, mint most. De akkor is, ha ez nem következik be Ők, mindig elöl, lesznek EPO-val vagy a nélkül. Virenque, vagy Pantani, vagy Ulrich.

ÓIllés Bálint&Máté

Forrás: TOUR Magazin 1998, decemberi száma. Az interjút Klaus Tödt-Rübel készítette.

Másodközlést, írásban engedélyezte nekem a TOUR szerkesztősége. A forrás megjelöléssel

Aláhúzott kiemelések, tőlem. (Illés B.)