Kerékpáros élet az NDK-ban a ’70-’80-as években.
Radfahren Das Leben in der DDR in '70 -'80 ist.
Wolfgang Lötzsch
Ez a
rendhagyó visszaemlékezés egy kerékpár versenyzőről, akit az évszázad tehetségeként
emlegetnek.
Az időszak,
amiről az alábbiakban szó lesz az Én korosztályom, verseny, és edzői
tevékenységem alatti életéről szól egy kiragadott példán keresztül, de erre az
útra bárki „rátévedhetett” akár minden ok nélkül.
Wolfgang Lötzsch életéről
még napjainkban is kötelező beszélni, mert a történelemkönyvekből kimarad, és
szükséges, hogy a mai kerékpárosok szerezzenek tudomást az elkötelezettségről a
sport iránt.
Wolfgang Lötzsch egy hazai versenyen
Wolfgang
Lötzsch 1952-ben született Chemnitzben (Karl-Marx-Stadt). Gyermek, és ifjúsági
sportiskolát végzett, a két későbbi befutott labdarugóval, Joachim Müllerrel
és, Gerd Schädlichel. Az NDK kiváló kiválasztási szisztémája már 12 évesen
kiemelte a többiek közül. Ettől kezdve mindent megnyert ahol csak elindult a
Karl-Marx-Stadt egyesület színeiben.
1972 a sorsdöntő fordulat.
Ekkor 19
évesen kezdődött hosszú kálváriája. Az egyes források különbözően számolnak be
az eseményről. A tény, hogy eredményei alapján az olimpiai csapatba nyert
delegálást. Ám azt a minősítést kapta, az illetékes politikai szervtől hogy
„politikailag nem világos”. Ezt a bélyeget azután kapta miután visszautasította
a SED (Német Szocialista Egységpárt) belépési „felkérését”. Még ez év
márciusában kizárták klubjából, edzője Werner Marschner mellette való állhatatos
kiállása ellenére. Mivel kizárták a kiemelt egyesületek egyikéből, ez azt
jelentette, hogy más kiemelt egyesület sem foglalkoztathatta. Gyakorlatilag
visszaminősítették az amatőr sportolók közé. Ez még állhatatosabbá tette, a
Motor Ascota Karl-Marx-Stadt amatőr egyesületben folytathatta a kerékpározást,
mindenféle támogatás nélkül. Kerékpárját is
|
sajátmagának kellet összerakni, sokszor barátai által juttatott alkatrészekből
Mindezt alapos
Stasi1 felügyelet mellett tehette, ám ez most még nem zavarta.
Mindezen hátrányok ellenére 1973-ban, és 1974-ben is bajnok lett 4000 m
egyéniben, ezen kívül 1974-ben a klasszikusnak számító országúti presztízs
versenyt az „Around Berlin”-t is megnyerte. Most már nem kis zavart okozott az
NDK sportvezetésének, akik nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy egy „gyári
amatőr” versenyző minden támogatás nélkül sorra nyeri a versenyeket az agyon
menedzselt válogatott versenyzők előtt.
1976, a példátlan eset, és a szankciók szigorítása.
1976 a
montreali olimpia éve. Az NDK kerékpáros válogatottja klimatikus
edzőtáborokkal, magas teljesítményt segítő táplálkozással, és hát ma már
tudjuk, hogy egyéb, illegális módszerekkel készül az olimpiára. Lötzsch otthon
a hóban, hidegben a kisebb hegyek közé sorolható szász lankákon készül.
Eljött a
minden világverseny előtti szokásos válogató verseny. S megesett a nagy blama,
amire senki sem számított Wolgang Lötzsch nyerte a válogató versenyt.
Nyilvánvaló lett volna, hogy Ő legyen az elsőszámú jelölt az Olimpiára, de nem
az NDK-ban. Minden tájékoztatás, bel-, és külföldi felháborodás ellenére minden
magyarázat nélkül kimarad a csapatból.
Azért,
hogy neve legyen a gyereknek a legfelsőbb utasításra ki kellett találniuk az
illetékeseknek valami indokot. Az eddigi szabályokban, törvényekben nem
találtak, így hát megalkották az un. Lex-Lötzsch
szabályt, amelynek az volt a lényege, hogy BSG (amatőr státusz ahova
száműzték), sportoló nem lehet a válogatott tagja, és eredményét nem kell
figyelembe venni a csapatkijelöléskor. Ezt a szabályt, és még sok egyebet az
NDK sporttörténelmében, Manfred Ewald2
nevéhez kötik.
Ezekben az években már egyre több nyugati ország nyitott külképviseletet Berlinben, így a Német Szövetségi Köztársaság is. A külképviseleten keresztül Peter Pragal a Süddeutsche Zeitung újságírója az egyre szorosabb Stasi jelenlét ellenére felvette a kapcsolatot a versenyzővel. Az újságíró tisztában volt vele, hogy irodája be van poloskázva, mégis itt bonyolították le az interjút. Ezzel kb. egy időben egy Mr Wegner (valószínű nem az igazi neve), azt ajánlotta, a mindenképpen súlyosabb retorziókra számítható versenyzőnek 20.000 DM szánnak rá, hogy hamis útlevéllel nyugatra távozhasson. A 20.000 DM-ből 10.000-et Ő kapott volna. A S.Z. cikk megjelenése után, mint az várható volt minden eddiginél szorosabb megfigyelés következett, amiben 50 fizetett Stasi ügynök, és mintegy 200 „önkéntes” besúgó követte minden lépését. Köztük legjobb barátja küldte róla a legtöbb jelentést. (A névről nem lelhető fel említés.)
Rund um Berlin közben
Exkaláció.
A
történtek után, és Wolfgang teljesen nyugodt viselkedése annyira felbőszítette
a hatalmat, hogy 1976, december, 3-án éjjel két személy jelent meg lakásán
igazoltatás céljából. Wolfgangot elönti a düh, és kifakad: „Ez jellemző az
NDK-ra, hogy a polgároknak nincs joguk, „minden szar ebben az országban”. A
népi rendőrség természetesen letartóztatja, majd másnap közlik vele, hogy
miért: „az állam rágalmazása” miatt.
10 hónapig a Stasi
jelképét kellett címernek tekintenie
Börtönben.
Lötzsch a hírhedt Kaßbergi Stasi fogolytáborba kerül, számos kihallgatás, 8 m2-es ablaktalan nyáron nyirkos, télen hideg cella jut neki. Ezen kívül napi 20’ séta egyedül, szigorú őrizet mellett. Lötzsch életét nagyon megnehezítette, hogy intenzív edzésből, minden átmenet nélkül semmittevésre kényszerítették, mely a szokásos, nem súlyos, nehezen elviselhető tüneteket okozta nála. Álmatlanság, szapora szívdobogásérzés, izomfájdalom és erős kitartó fejfájás gyötri.
Stasi börtöncella
Csaknem
három hónapos előzetes letartóztatás után 1977-03-18-án közlik vele, hogy a
bíróság „az állam rágalmazása”, bűncselekmény elkövetése miatt 10 hónap börtönbüntetésre
ítélte. A fellebbezést elutasították.
Lötzsch ,
az engedélyezett heti egy levélben többször kérte fogva tartásának javítását,
edzéslehetőségek biztosítását Miután vonakodva teljesítették csak kérését. Már
az előzetes letartóztatás alatt is szinte hihetetlen fizikai terhelést
alakított ki magának, ami 3-5 ezer
guggolás, és 400 fekvőtámasz naponta. Ezt úgy osztotta be, hogy egyszerre
1000 guggolást csinált, majd egy órát pihent, ha hagyták. Ilyen adagokat a
fekvőtámaszokkal kiegészítve igyekezett tartani kondícióját. Sokadik kérelmező
levele után biztosítottak neki egy rozoga ergo métert, ami egy órát sem bírt ki
a kondícióját a lehető legjobban karbantartó sportoló alatt. Lötzsch bízva
helyes értékítéletében, 1977. április végén levelet ír egyenesen Siegfried
Gehler helyi Stasi vezérőrnagynak, és Eirich Mielke miniszternek Berlinbe, hogy
engedélyezzék, hogy sportorvosok állapítsák meg, hogy jelenleg, milyen
állapotban van, és milyen állapotban lehet szabadulása után. Sportorvosok
véleménye szerint szabadulása után képes lesz a börtön előtti teljesítményre.
Ez persze nem okozott feltétlen örömet bizonyos körökben.
Élet a Börtön után.
1977-10-03-án
szabadul. Szabadulása előtti utolsó Stasi interjú szerint „Lötzsch befejezte az NDK-hoz való negatív hozzáállását, de azt is
kijelentette, hogy a negatív kritikáinak továbbra is hangot fog adni”.
Mondani
sem kell, hogy szabadulása után is megkülönböztetett figyelem övezte
tevékenységét. Ez abból állt, hogy mindössze két utat használhatott edzésre,
állandó kísérettel, amit nem az edzőjétől kapott. Kapott viszont eltiltást a
versenyzéstől 1979-ig. (Így a messzi
távolból nézve teljesen értelmetlen, hogy miért?ILLÉS)
Akik jól
ismerték tudták, hogy lesz még nagy versenyen dobogós Wolfgan Lötzsch. Így is
lett. 1983-ban ismét megnyerte az „Around Belin” versenyt potom 8, és fél perc
előnnyel egyedül. 1985-ben a Berlin-Cottbus-Berlin versenyt, és 1986-ban már,
mint Béke verseny keret tagjaként az akkori évek leghosszabb amatőr versenyét
nyerte a Prága-Karlovy Vary-Prága 250 km-es szakaszon. (Az akkor érvényes szabályok szerint amatőr versenyzőknek 200 km
lehetett a leghosszabb táv. Az ilyen estekben egyedi engedélyt kellett kérni az
UCI-tólILLÉS) Nosztalgikuson emlékszik vissza, hogy a még amatőr Induriannal
versenyzett, utazott, lakott együtt.
Nagy
húzása volt, hogy 1986-ban az országúti egyéni bajnokságon harmadik lett Olaf
Ludwig, Uwe Ampler mögött. Ebben az évben Ampler nyerte az amatőr VB-t, Ludvig
pedig pálya pontversenyen ezüstérmes lett pontegyenlőséggel. Lötzsch
természetesen nem kapott helyet ebben a csapatban sem.
A hannoveri időszak (középen Rudy Altig)
1990-92
között Rudy Altig invitálásnak eleget téve az RC Hannover csapatához igazolt,
ahol 1990-ben 100 km-es országúti csapatbajnokságot nyertek.
Lötzsch
1995-ben 42 évesen 552 győzelemmel a háta mögött fejezte be pályafutását.
Nyugdíjban.
2012-ben a
Reconannaissance Interjú Mag- ban jelent meg Uwe Kreißig beszélgetése az
egykori ikonnal. Philip Köster könyvet írt életéről, és Sandra Prechtel, és Sasha
Hilpert pedig egy 89 perces megrázó riport-dokumentum filmet forgatott,
amelyben megszólaltatott egykori Stasi tiszteket, akik minden lelkiismeret
furdalás nélkül nyilatkoztak a diktatúra éveiről, mintha Ő, vagy Ők nem is
lettek volna részesei a rezsim fenntartásának. A filmet az elmúlt két évtized
ötödik legjobb filmjének tartják.
A
riportban Lötzsch elismerően szól az egykori NDK tehetségnevelő rendszeréről,
példaként említve Jan Ulrich esetét, akit édesanyja 3 testvérével egyedül
nevelt, szerinte manapság esélye sem lenne ilyen környezetből a csúcsra jutni.
Arról is megemlékezik, hogy úgy látja, hogy egykori Stasi tisztek, ügynökök
egyre magasabb pozíciókat töltenek be újra az új Németországban. Érdekes példát
említ meg, hogy egykori Stasi tiszt, aki korábban arról döntött, hogy az utazni
vágyó állampolgárok elutazhatnak-e oda ahova szeretnének, jelenleg jól menő
utazási irodát vezet. Mert ért hozzá!
Beszél a
nagyon átgondolt doppingolásokról is, amely a felelősének az egykori első számú
sportvezetőt Manfred Ewaldot nevezi
meg kizárólagos felelősnek. Arról sem feledkezik meg, hogy megemlítse az NDK
kerékpársportjában az elvártnál óvatosabban bántak a doppingszerekkel, mint
egyéb sportágakban. Egyetlen NDK kerékpáros Norbert Dürpisch akadt fel az ellenőrzésen az 1978-as müncheni
pálya VB-n, mint ezüstérmes. Úgy elkaszálták, mintha minderről Ő egyedül
tehetett volna. Kellett a színjáték a külföldnek, az nem számított, hogy sok
dicsőséget hozó sportoló további életét tönkre tették. Szolidaritásról,
jóvátételről szó sem eshetett.
Dolgozott
a ’70-es években a Diamant kerékpárgyárban, mint tesztversenyző. Elmondása
szerint a gyárnak kellett volna előállítani nagyobb tételben jó minőségű
versenyvázakat. Mivel azonban nem jutottak megfelelő acélhoz ez nem sikerülhetett.
A legjobb váz, amit a Diamantnál
töltött évek alatt kipróbálhatott az két Reynolds váz volt. Miután bizonyossá
vált, hogy saját erőből nem tudják megoldani a válogatottak rövid időn belüli kerékpár
ellátását, a versenyképesség fenntartása érdekében Wolfram Lindner a Colnago
márka mellett döntött. (Természetesen nem
adták fel a saját világszínvonalú kerékpár létrehozásának kísérleteit, ebből
született meg a mai napig használatos FES vázak, kerekek 1984-ben)
Saját műhelyében trófeák, emlékek között
A békeidő.
Lötzsch
volt edző egy helyi egyesületnél, majd Nürnbergben, Gerolsteinernél, Milramnál
szerelő. Van emellett saját műhelye is.
1995-ben Roman Herzogtól átvehette a Német Szövetségi Érdemkeresztet.
2012-ben bekerült a német Hall of Fame tagjai közé is.
2012-ben bekerült a német Hall of Fame tagjai közé is.
2013-áprilisában
Wolfgang Lötzsch megkapta a tiszteletbeli
Chemmy díjat.
A díj átadáson
Szabad idejében egykori börtönében idegenvezetőként is találkozhatunk vele.
Az elismerések szépek, de a sok megaláztatásért,
meghurcolásért soha senki nem kért bocsánatot!
Utószó.
- Stasi: Röviden a Staatsichereit, azaz állambiztonság. Az
egyesülés előtti utolsó pillanatokig létezet hihetetlen létszámmal. 91.015
fő fizetett alkalmazott, és 173.081 fős különböző szintű, és értékű külsős
besúgó hálózat biztosította a „rendet, fegyelmet”. Csak viszonyításképpen
az NDK-ban 63 lakosra jutott egy ügynök, és 166 lakosra egy besúgó.
Ugyanez a KGB-nél 1:538 arány, míg a hírhedt Gestapónál 1:2000 fős arányt
tartanak nyilván. Ezek a számok 80-as adatok, korábban jelentősen magasabb
is volt a létszám.
Mivel Németországban rekord gyorsaságban rendezték az ügynök törvényt, relatív gyorsan, és egyben maradt anyagokhoz juthattak az érintettek. Lötzschről 20.000, nem tévedés, húszezer oldalnyi anyagot gyűjtöttek össze. Lehet csodálkozni, hogy lehetetlenné tudták tenni az életét? A Stasi egyesületei
Stasi lehallgató szoba
a Dinamó sport klubok voltak, és nagyon keményen kézben
tartották a sport minden területét. A dopping kísérletek elsődleges helyszínei
is a Dinamó klubok voltak. A kerékpársport doppingolása a közhitelemmel
ellentétben eléggé a perifériára szorult, ezért a nagyon durva dopping
kísérletekből kimaradtak. A női sportokban láttak nagyobb lehetőséget. A másik nagyhatalom
a hadsereg egyesületei (ASK) voltak, és állandó konfliktusban volt a két
vezérkar egymással.
- Manfred Ewald.
Ma azt mondanánk, hogy a jéghátán is megélne. 1926-ban született a mai Lengyelország területén lévő helységben. Edwald a világháborúban is hamar feltalálta magát, vezetője lett a Hitlerjugednek 4 falu, és Stettin területén. 1944-ben már náci párt tagja, 44-ben elveszti két ujját és jobb kezét és szovjet fogságba esik.
Szinte hihetetlen, de 1945-ben alapító tagja a német
kommunista pártnak, most már felszabadult lengyel területen, ahol korábban
Hitlerjugedként járőrözött. Miután visszakerült Németország keleti felébe
szinte az összes antifasiszta, és baloldali politikai szervezet tagja lett.
1947-től már a FDJ központi tanácsának tagja.(Német Ifjúsági szervezet, mint
nálunk a KISz.)
1952-től 1960-ig az állami Testnevelési és Sportbizottság
elnöke. (Stako) 1961-ben Ewald elnöke a korábban általa alapított német torna
sportszövetségnek (DTSB). (Ez
gyakorlatilag sport minisztériummá alakult, és megszűnéséig így is funkcionált
a fentebb látható módon) 1963-tól tagja volt a SED központi bizottságának.
1973-ban átvette az elnökséget az NDK Nemzeti Olimpiai
Bizottságban.
Ezt követően abszolút mindenható ura volt az NDK
sportjának. Ha az életrajzából eddig nem derült volna ki valakinek, hogy jellemtelen,
gátlástalan emberről van szó, annak az életrajzi kötetének címét ajánlom, „Én voltam a sport”.(Berlin 1994)
Állítólag tiltakozott a cím ellen, de átnézve pályafutását azért egy picit csak
elhitte, hogy ez így volt. Kicsit nagyképűnek sikeredett a cím, de ehhez volt
hozzá szokva, hogy az övé az egyetlen, és az utolsó szó.
Megdönthetetlenül rábizonyosodott, hogy a 14:25 állami tervet Ő dolgozta ki és diktatórikus módszerekkel be is vezette az NDK sportjába. Ez a terv volt törvénybe iktatva, amely a sportolók állami doppingolását rendelte el. Ezért a bíróság 22 hónap felfüggesztett büntetésre ítélte 66/2001 számú ítéletével. Ezt is megúszta.
Irodalom:
·
Reinhold Andert, Manfred Ewald: Manfred
Ewald - ich war der Sport. Berlin
1994, ISBN 3-88520-526-2.
·
Sportsman
Loetzsch) Sasha Hilpert/Sandra Prechtel DDR (You Tube részlet)
- Sportsfreund Lötzsch, Dokumentarfilm von Sandra Prechtel und Sascha
Hilpert, Deutschland 2007, 85 Minuten
- Philipp Köster: Lötzsch. Der lange Weg eines
Jahrhunderttalents. Covadonga
Verlag, Bielefeld 2004, ISBN 3-936973-12-1
·
Hivatkozások
reconnaissance.de/.../interview%20wolfgang%20lötzsch...
de.wikipedia.org/wiki/Wolfgang_Lötzsch
www.festivalblog.com/archives/.../sportsfreund_lo.php5
en.wikipedia.org
/ wiki / Stasi
en.wikipedia.org/wiki/Manfred_Ewald
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése